Mikortól tudja a babám megnyugtatni magát?
2025.03.17.
A babák önnyugtatása tanítható?
Thomas Anders a 70-es években dolgozta ki a self-settling fogalmát, amivel azt állította, hogy a babák képesek megnyugtatni magukat. Ezt a jelenséget szembe állította azokkal a babákkal, akik jeleztek stresszhelyzetben. Ezt eléggé felkapta a társadalom, így az alvástréninges tanácsadók is előszeretettel használták, amikor a szülőket kellett meggyőzni róla, hogy a babák önnyugtatási képessége mennyire fontos.
És hogy kellett megtanítani a babát arra, hogy megnyugtassa magát? Úgy, hogy magára hagyták. Nincs túl sok logika benne.
A Babies című sorozatban bemutatnak egy ázsiában készült kutatást, amiben a születés után pár nappal MR vizsgálatot készítettek a babák agyáról. Nagyon nagy számú mintájuk volt. Ezután 6 hónaposan készítettek felvételt ugyanezeknek a babáknak az agyáról. Megfigyelték az anya-baba párosokat, hogy mennyire vannak összehangolódva. Arra voltak kiváncsiak, hogy a gondoskodás minősége befolyásolja-e az agy szerkezetét. Arra jutottak, hogy igen. A kapcsolat az volt, hogy amikor az anya-baba páros nem volt annyira összehangolódva (pl. az anya nem vette észre, ha beakadt a baba keze a ruhájába, és így nem tudott neki időben segíteni, vagy bármi más diszkomfort érzete volt a babának, és az anya nem, vagy csak késve reagált), azoknál a babáknál a hippocampus az agyban meg volt ngyobbodva. Ez az agyterület azon része, ami a tanulásért felel, valamint a stresszkezelést is ez irányítja. Miért lehetett megnagyobbodva ez a terület? Azért, mert a sok apró diszkomfort érzet, amire nem igazán reagált az anya, folyamatos stresszt váltott ki a babából, és ahelyett, hogy a tanulás fejlődött volna az agyterület ezen részén, a stressz foglalta le. Ezekben a helyzetekben az anyának kellett volna a babája segítségére sietnie, hogy a jelenlétével beindítsa a babája önszabályozását. A baba önszabályozását az támogatja, ha megnyugtatom a babát. Például ha egyedül van egy szobában, az számára stressz. Ilyenkor általában sírnak is a babák – ezzel is jelzik a stresszt. A stressz kezelésére a baba önmaga nem képes.
Ha jön egy oroszlán, észlelem, és a hüllőagyam (azért, hogy az oroszlánnal szemben egyáltalán legyen esélyem), minden funkciómat lezárja (immunrendszer, emésztés, stb., és közben felgyorsitja a szívverést), a cukrot pedig az izmokhoz irányítja. Ilyenkor nem gondolkodunk, hanem az izmainkat használjuk, hogy meneküljünk. Ez az állapot nem arra van kitalálva, hogy sokat legyen az ember ebben, mert hosszútávon nem fenntartható. Ilyenkor jön a babáknál a sírás. A megnövekedett adrenalinszint a menekülést szolgálja, de hosszútávon nagyon káros. Példaként ez olyan, mintha 300-zal mennénk az autópályán, ami főleg egy pici babának nem fenntartható, nagyon energiaigényes állapot.
Alvástréningesek szokták javasolni, hogy inkább korábban kezdd el trenírozni a babádat, mert akkor még tudod, később már nem fog menni. Miért? Mert a kisebb babák még sokkal érzékenyebbek és náluk nagyobb valószínűséggel megtörténik az, hogy sokáig sírnak, aztán egyszercsak lezár a rendszer, elalszik (shut down), mert már nem bírja tovább elviselni a szervezete ezt az állapotot – és ilyenkor azt gondolja a szülő, hogy jajjdejó, megnyugtatta magát, sikeres volt a tréning. Dr. Stuart Shanker kutatásai alapján elmondhatjuk, hogy ilyenkor a babák nem megnyugszanak, hanem lezárnak a sokk következtében. Ilyenkor nem működik a babák emésztése, az izmaik megfeszülnek, sírnak, minden porcikájuk dolgozik, és mivel sokáig ez nem fenntartható, lefagynak. Kívülről úgy tűnhet, hogy megnyugodtak, de ez a felnőtt jelenléte nélkül kizárt, hiszen ők segítik a baba önszabályozását.
Amikor minden nyikkra odamegyek a babához, akkor ennek az önszabályozó képességnek van lehetősége kifejlődni, a baba tudja „gyakorolni” ezt, míg ha nem teszem, megfosztom ettől. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet elmenni a mosdóba, vagy zuhanyozni, de ezek az alkalmak eltörpülnek amellett a mennyiség mellett, ami akkor történik, ha konzekvensen nem reagálok a gyermek jelzéseire. Ha egyébként mindig reagálok, egy idő után nem fog olyan nagy gondot okozni a babának egy ilyen 2 perces eltűnésem.
Ha a stresszhelyzetre reagálva a baba sír, én pedig odamegyek hozzá, felveszem, nem baj, ha a kezemben sír, mert ilyenkor tudom támogatni őt. Mert nem mindegy, hogy a karomban sír, vagy letéve egyedül. Más stresszválasz fut végig a testén, ha egyedül van, és más, ha a karomban. Ha azt vesszük, hogy ilyenkor az autópályán megyünk 300-zal, akkor én leszek a fék a babám számára, hogy meg tudjon állni. A stresszhormonok távozására egy módszer, hogy sír, így a könnyekkel távoznak ezek az anyagok. Ha szisztematikusan nem megyek oda hozzá, és egyedül kell megbirkóznia a helyzettel, minden alkalommal le fog zárni, és egyszerűen ki fog merülni, el fog kopni a fékrendszere – ez történik az alvástréning közben. Bár vannak olyan alvástréningek, ahol egy kicsit odamegyek és egy kicsit ott vagyok neki – ez azért jobb változat, de ez is messze van a válaszkész gondoskodástól.
A babák még 18 hónapos korukban sem képesek megnyugtatni magukat. Hozott Shanker egy jó példát, amiben egy 8-10 hónapos babának énekelt az anyukája. Nagyon hangosan, nagyon fájdalmas, szomorú dalt, elég meghökkentő volt az egész jelenet. A baba le volt fagyva az előadás során, majd a végén elkezdett sírni. Az anyukája azt gondolhatta, hogy micsoda empátiája van a babának, de Shenker elmondta, hogy nem erről volt szó. Az empátia nem tud kifejlődni ilyen szintre 8-10 hónapos korra.
Az empátia fejlődésének ismerete nagyon fontos ahhoz, hogy megértsük a babánkat ebben a helyzetben is. Írni fogok erről hosszabban a babák sírásáról szóló cikkemben.