Együttalvás – a kedvenc témám!

 

 

 

Félünk ettől. Félünk, hogy ráfekszünk, félünk, hogy még 15 éves korában is egy ágyban fogunk aludni, és félünk hogy ettől tönkremegy a házasságunk… Ez mind felesleges félelem.

 

 

Hogy működik az alvás? Hogyan egészséges aludni? Nagyon keveset tudunk az alvásról a kultúránkban.

 

Az alvás társas tevékenység! Az ember nem igazán szeret egyedül aludni. Éjjel, álmunkban kiszolgáltatottak vagyunk, ezért biztonságérzetet ad, ha valakivel együtt alszunk. Ha van párunk, egy ágyban alszunk, nem külön szobában, nem? Akkor miért gondoljuk, hogy egy újszülött kisbaba, aki most bújt ki anyukájából, szeretne egyedül aludni?

 

Csodásan működik ez a rendszer. Álmunkban is nagyon sok minden történik bennünk és a mellettünk alvókkal. Például össze vagyunk hangolódva velük, nem is akárhogyan. Megfigyelték, hogy amikor az ember a párjával alszik, ugyanazokat az alvási pozitúrákat veszik fel mindketten. Ugyanakkor ébredünk, mozdulunk, fordulunk. Tehát, ha babám születik, akkor vele is nagyon jól össze leszek hangolódva, hiszen 9 hónapig bennem növekedett. És biztonságban lesz a babám mellettem. Nem fogok ráfeküdni, hiszen gondoljunk csak arra, hogy az ágyról sem esünk le. Miért? Azért, mert van annyi testtudatunk még alvás közben is, hogy ne guruljunk le az ágyról, ne feküdjünk rá a babára. Félálomban is tökéletesen tudunk gondoskodni a babánkról, de ha szoptatunk, akkor még inkább össze tudunk kapcsolódni vele a hormonális támogatás miatt. Ilyenkor nem megyünk le annyira mélyre, felületesebben alszunk, de ez nem jelenti azt, hogy fáradtabbak leszünk, hiszen a felületes alvás is nagyon pihentető. A felnőttek a 8 órás alvásból összesen maximum 1,2-2 órát töltünk a mélyalvás fázisában, ami azért érdekes tény, mert az emberek általában azt gondolják, hogy csak a mély alvás pihentető.

 

Nem csak az anyák hangolódnak össze a babákkal, hanem az apukák is. Kutatások alatt készültek videó felvételek olyan esetekről, amikor apa is ott aludt az anyukával és a gyermekkel, és azt tapasztalták, hogy ha kiment az anyuka a mosdóba, akkor apuka rögtön teljesen összehangolódott a babával úgy, hogy az anya nem ébresztette fel az apát, hogy figyeljen a babára. Ez egy teljesen természetes, automatikus, tudattalan reakciója volt az apának. Nem ébred fel, de gondoskodik a babáról.

 

Amikor együtt alszunk, a babák feje az ágyban általában lejjebb van, mint a mi fejünk, és az anyák C alakot vesznek fel a testükkel, amikor szoptatni kezdik őket, ezzel védik a babát, nehogy bármi baj történhessen. Ezek a mechanizmusok az evolúció során alakultak ki, és nagyon jól működnek, de mi manapság sajnos nagyon bizalmatlanok vagyunk a saját fizikai és biológiai képességeinkkel kapcsolatban. Műszerekre hagyatkozunk, azt gondoljuk, hisszük, hogy a légzésfigyelő megóv a bajtól, holott a babának semmi másra nincsen szüksége, csak az édesanyjára, minél közelebbről és minél hosszabban. Mindettől függetlenül lehet  akár pelenkára csatolható légzésfigyelőt is használni az együttalvás során is, ha ez megnyugtatja az anyát,de a legfontosabb, hogy legyen együtt a babával, a közvetlen közelében.

 

 

 

Mik a biztonságos együttalvás szabályai?

 

 

 

 

Hőmérséklet

 

Az első és legfontosabb a hőmérséklet. Általánosan elterjedt a kultúránkban, hogy túlfűtjük a tereinket, nem csak nappal, de éjszaka is, amire semmi szükség nem volna. Az alvás hűvösben egészséges, a nemzetközi ajánlások 16-20 fokot javasolnak. És elég egy réteg ruha, vagy egy vékonyabb takaró, a babáknak is. Sokszor tapasztalom, hogy az anyukák 22-24 fokot „vallanak” a hálószoba hőmérsékletére, ami nagyon sok, és még jól be is öltöztetik a babát. Minél kevesebb (és nem szoros) ruha, minél alacsonyabb hőmérséklet. Együttalvásnál egyébként is fűtjük egymást. Lehet, hogy mi „fázunk”, de ez már elromlott akkor, amikor mi voltunk babák, és anyukánk 8 réteg ruhába tekert minket, 25 fokos szobában. Lefekvés előtt érdemes jól kiszellőztetni (minimum 20 perc), hogy friss levegő kerüljön a szobába éjszakára.

 

 

 

Dohányzás, drog- és alkoholfogyasztás, gyógyszerek

 

Dohányos, alkohol és drog befolyása alatt álló szülő ne aludjon a babával. Ha csak olyan környezetben dolgozik, ahol dohányoznak, akkor lefekvés előtt feltétlenül vegye le a ruhát, és fürödjön le, hogy a bőréről, hajáról ne kerüljön a füst a baba környezetébe. A dohányos egész éjjel lélegzi ki a napközben beszívott cigarettafüstöt, káros anyagokat, ami így bekerülhet a baba légzőrendszerébe és keringésébe. Józanul lehet együttaludni a babával, bódult állapotban nem, mert így széthangolódik a szülő és a baba, és tompulnak az érzékszervek, veszélyes lehet. Olyan gyógyszerek szedése mellett sem javasolt, amik az idegrendszerre hatnak (pl. nyugtató, altató).

 

 

 

Biztonságos felület

 

Fontos, hogy az alvófelület mentes legyen mindenféle felesleges párnától, zsinórtól, ne legyenek lyukak az ágyban, vagy nagy dunyha, túl puha matrac. Legyen kemény a matrac, kisebb, vékony takaró, egy párna.

 

 

 

Pozíció

 

Az első hónapokban sokan szeretik a babát hasra tenni, mert akkor „mélyebben, nagyobbat alszik”. Ritka, hogy a baba magától hasra kerülne, az első hónapokban az anya az, aki hasra teszi. Ez viszont SIDS kockázati tényező, főleg, ha a baba 2-4 hónap között van és koraszülött. Ebben az esetben ezt az altatási pozíciót inkább kerülni kell.

Amikor szopizik, akkor általában oldalt fekve teszi, onnan inkább a hátára szokott gördülni. Ha esetleg így többet ébredne, az sem baj, hiszen a gyakori ébredés a babát védi. Ilyenkor sűrűn szopizhat, a tejben lévő anyagok segítik az alvását. Az éjszakai szoptatások nagyobb részben járulnak hozzá a tejmennyiséghez. Tápszeres táplálásnál, ha igény szerint történik, ugyanígy össze tud hangolódni az anya és a baba.

 

 

 

Mi lesz később? Hogy teszem ki az ágyunkból?

 

Az együttalvásnak rengeteg fajtája van. Ha egy légtérben alszik a szülő és a gyermek, az már együttalvásnak számít, bármilyen formában történik. Lehet, hogy külön ágyban történik ez, de az is lehet, hogy egy felületen alszik a szülő és a gyermek.

Bár például amerikában nagyon ellenzik az egy felületen való alvást, még óriásplakátokon is hirdetik, hogy mennyire „veszélyes”, és még az amerikai gyermekorvosok szövetsége sem ajánlja. Ez szoros kapcsolatban van a bölcsőhalállal – mert sokszor együttalvásnál történt meg (de sokszor viszont nem). Ettől függetlenül az egy légtérben való alvásra buzdítanak, 6 hónapos korig mindenképpen.

Készült egy kutatás, amiben óvodás gyermekeket vizsgáltak, olyanokat, akik együtt aludtak a szüleikkel és olyanokat, akik nem. Stresszhormon-szintet néztek, és az derült ki, hogy a szüleikkel együttalvó gyermekek alacsonyabb stresszhormon-szintet produkáltak, mint azok, akik külön szobában aludtak.

Ez nem olyan meglepő. Amikor intézményesülnek a gyerekek, sok órát külön töltenek a szülőktől. Reggeltől késő délutánig bölcsiben/oviban vannak, utána rohanás hazafelé, bevásárlás, aztán otthon vacsorakészítés, fürdés, és a gyerekeknek ez nagyon kevés minőségi együtt töltött idő, már ha ezt annak lehet nevezni. Ezért igénylik a végtelen mesélést este, ezért kell még inni, pisilni, és még ki tudja mit, csak ne kelljen még elválni a szülőktől. Ezért van csodálatos ereje az együttalvásnak. Azt gondoljuk, hogy éjszaka nem történik semmi, de nagyon is sokminden történik. Az együttalvás nemcsak a babáknak, hanem a nagyobb gyerekeknek is nagyon fontos, hiszen a 8-9 órán át tartó testközelség nagyon szépen fel tudja tölteni a szeretetraktáraikat.

 

A gyerekek megérnek arra, hogy egyedül aludjanak. Nem kell attól félni, hogy beleragadnak a szülői ágyba. De amíg bele vannak ragadva, hogyan lehet normális házaséletet élni?

Gondoljunk csak bele: tényleg az ágy az egyetlen helyszín és az esti órák az egyetlen időpont? Na ugye, hogy nem. Egy kis fantázia, egy kis nyitottság kell csak hozzá.

 

 

A WHO (egészségügyi világszervezet) ajánlása, hogy a babával minimum 6 hónapos korig aludjanak együtt a szülők (egy helyiségben).

 

 

 

Ha nincs jó érzésed akkor, amikor nem egy légtérben alszol a babáddal, annak biológiai oka van: az első hónapokban a babák füllel nem hallható, de számunkra mégis érzékelhető hangot adnak ki, amit, ha az anya nem hall, akkor nem tud jól aludni. Tehát ennek valóban van egy fiziológiás vetülete. Ez az evolúció során azért fejlődött így, hogy baba ne maradhasson egyedül a sötét, veszélyes éjszakában, ahol kígyók, kardfogú tigrisek jelenthettek veszélyt rá.

 

 

Én lustaságból is kezdtem az együttalvást az első gyermekünkkel: nem akartam hozzá felkelni az ágyból 🙂 Nem mintha pár óránál többet töltött volna rácsos ágyban egész életében. Betettem magam mellé, és amikor szopizni akart, kiszolgálta magát, volt, hogy fel sem ébredtem rá. Aztán már elképzelni sem tudtam az életünket másképp.

 

 

 

Mítosz:
„Káros, ha a baba nem (a szobájában,) az ágyában alszik.”

Egyszer egy influencer elbizonytalanított ezzel – aki amúgy igyekszik a legjobbat adni a gyermekének. Az élet úgy hozta, hogy a gyermekünk rendszeresen máshol aludt napközben, nem otthon ágyban. Leginkább autóban, hordozóban, meg ahol épp el tudott aludni. De mindig ott voltam közvetlenül mellette, vagy konkrétan rajtam aludt. Nekem ezzel kapcsolatban nem voltak rossz érzéseim – egészen addig.
Az időpont nagyjából stimmelt, de a helyszín és a mód változott. Lelkifurdalásom lett ettől. A normális alvás otthon van az ágyban! Miért is gondoltam eddig azt, hogy az rendben van, ha itt-ott alszik? (Spoilerezek: azért, mert ott voltam mellette, vele, és igazából ez a lényeg, ezt ösztönösen jól éreztem.)

Nézzük meg, hogy honnan jön ez az egész. A mai „újkeletű”, divatos módszerek, mint pl. a hinta, szoptatás, meg a hordozás teljesen szembe megy azzal, amit anyáink, nagyanyáink korában képviseltek a gyermeknevelési tanácsadók, orvosok, és így az anyák is (bár sokuknak erőszakot kellett magukon tenni, hogy így neveljék babáikat). Ott volt a híres/hírhedt Spock könyv, amit még mi is megkaptunk a férjemmel a felmenőinktől…
Az elmúlt 50-60 év hordozási gyakorlata tehát: ne vegyük fel a babát, ne kényeztessük el, legyen minél többet letéve, amúgyis csak a hippik szoptatnak (akkor még nagyrészt a tápszer volt az etetés módja), és hordoznak. Ha sír, ne vegyük fel. Ridegtartás volt. Ez mind az ellen hatott, hogy a baba szükségletei ki legyenek elégítve.

Testkontaktus, kézben alvás, együttalvás, mozgásos altatás. Az előző generációk azt mondják erre, hogy nem lesz ez így jó, elkényezteted! Nem bírod majd letenni/kitenni! Ezt szokja meg, aztán nézhetsz! Ezt már nem lehet majd visszacsinálni!

Dehát mire van szüksége igazán a babádnak? Rád! Arra, hogy ott legyél a közvetlen közelében, hogy ne kerülj ki a látó/szaglókörből, hogy érezze a tested melegét, az illatodat, a mozgásodat. 9 hónapig benned volt, persze, hogy nem akar egyedül lenni, távol tőled.

Az, hogy rajtad alszik, testkontaktusban, ringatod, hordozod, csak jót tesz neki! Gondoljunk a koraszülött babákra, akiket a szüleik (meztelen) mellkasára tesznek (kenguru módszer). Ez segíti a baba testhőmérsékletének szabályozását, stabilizálja a légzést és szívverést, a testközelség csökkenti a baba stressz-szintjét, elősegíti a baba gyorsabb súlygyarapodását, erősíti az immunrendszert. Van olyan módszer is, amikor az inkubátorba tesznek egy kis függőágyat, és abba helyezik a babát, így tud ringatózni. Ez a mozgás nagyon jót tesz nekik, fejleszti őket. Ez olyan stimulációt ad nekik, amire nagyon nagy szükségük van. Mindez ugyanúgy igaz az időre született babákra is.

A mozgatás olyan stimuláció a babáknak, amit ha nem kapnak meg, súlyos következményei is lehetnek. A romániai árvaházak alakulásakor azt tapasztalták, hogy ha nem kapták meg a babák a megfelelő mennyiségű mozgatást, ölelést, súlyosan elmaradtak a mozgásfejlődésben és a beszédfejlődésben. Ez pedig sajnos akkor és ott általános volt, mert nem jutott sok idő egy gyermekre a kevés gondozó és a sok baba miatt. Az agresszió kialakulását is tudták kapcsolni ehhez a jelenséghez. Tehát ha a babád nem hajlandó letéve aludni és mindig csak a karodban lenne, örülj, mert ez azt jelenti, hogy igenis tudja, hogy mire van szüksége.

Természetesen „nyugalmi időben” le lehet és kell is tenni, hiszen a mozgásfejlődés úgy tud beindulni, ha kemény nagy és szabad felületen van a baba.

William Sears-hez köthető a kötődő nevelés, mint irányzat, ő 8 gyermeket nevelt fel. a 3. gyermekének alvásával nehézségek adódtak, és ellátogattak egy alváslaborba, ahol vizsgálták, hogy mi történik akkor, amikor együtt alszik anya a babával és mi olyankor, amikor egyedül alszik a baba. Amikor egyedül aludt, 134-szer esett le a véroxigén szintje, míg amikor anyukájával, egyszer sem. Ebből is látszik, hogy milyen szabályozó hatása van a felnőtt jelenlétének a babára nézve.
Ezért is javasolja a WHO (egészségügyi világszervezet), hogy minimum 6 hónapos korig legyünk egy légtérben (de leginkább karnyújtásnyira) az alvó babánkkal éjjel-nappal, mert ez egy olyan szabályozó funkció számukra, amit semmilyen kütyü nem tud helyettesíteni. Ezért lehet rizikófaktor a SIDS (hirtelen csecsemőhalál) esetén, ha külön szobában alszik a gyermek.

Azt is észrevehetitek, hogy amikor rajtatok alszik, hosszabban tud aludni, de ha le akarjátok tenni, vagy azonnal felébred, vagy rövid alvás lesz belőle (amivel egyébként alapvetően nincs gond).

Tehát nyugodtan pattintsd le a nagyit, aki szerint nem jó, ahogy csinálod, mert annál jobbat nem tudsz tenni a babáddal, mint, hogy ráhangolódsz, és a szívedre hallgatsz!