Mítosz:
„Káros, ha a baba nem (a szobájában,) az ágyában alszik.”

Egyszer egy influencer elbizonytalanított ezzel – aki amúgy igyekszik a legjobbat adni a gyermekének. Az élet úgy hozta, hogy a gyermekünk rendszeresen máshol aludt napközben, nem otthon ágyban. Leginkább autóban, hordozóban, meg ahol épp el tudott aludni. De mindig ott voltam közvetlenül mellette, vagy konkrétan rajtam aludt. Nekem ezzel kapcsolatban nem voltak rossz érzéseim – egészen addig.
Az időpont nagyjából stimmelt, de a helyszín és a mód változott. Lelkifurdalásom lett ettől. A normális alvás otthon van az ágyban! Miért is gondoltam eddig azt, hogy az rendben van, ha itt-ott alszik? (Spoilerezek: azért, mert ott voltam mellette, vele, és igazából ez a lényeg, ezt ösztönösen jól éreztem.)

Nézzük meg, hogy honnan jön ez az egész. A mai „újkeletű”, divatos módszerek, mint pl. a hinta, szoptatás, meg a hordozás teljesen szembe megy azzal, amit anyáink, nagyanyáink korában képviseltek a gyermeknevelési tanácsadók, orvosok, és így az anyák is (bár sokuknak erőszakot kellett magukon tenni, hogy így neveljék babáikat). Ott volt a híres/hírhedt Spock könyv, amit még mi is megkaptunk a férjemmel a felmenőinktől…
Az elmúlt 50-60 év hordozási gyakorlata tehát: ne vegyük fel a babát, ne kényeztessük el, legyen minél többet letéve, amúgyis csak a hippik szoptatnak (akkor még nagyrészt a tápszer volt az etetés módja), és hordoznak. Ha sír, ne vegyük fel. Ridegtartás volt. Ez mind az ellen hatott, hogy a baba szükségletei ki legyenek elégítve.

Testkontaktus, kézben alvás, együttalvás, mozgásos altatás. Az előző generációk azt mondják erre, hogy nem lesz ez így jó, elkényezteted! Nem bírod majd letenni/kitenni! Ezt szokja meg, aztán nézhetsz! Ezt már nem lehet majd visszacsinálni!

Dehát mire van szüksége igazán a babádnak? Rád! Arra, hogy ott legyél a közvetlen közelében, hogy ne kerülj ki a látó/szaglókörből, hogy érezze a tested melegét, az illatodat, a mozgásodat. 9 hónapig benned volt, persze, hogy nem akar egyedül lenni, távol tőled.

Az, hogy rajtad alszik, testkontaktusban, ringatod, hordozod, csak jót tesz neki! Gondoljunk a koraszülött babákra, akiket a szüleik (meztelen) mellkasára tesznek (kenguru módszer). Ez segíti a baba testhőmérsékletének szabályozását, stabilizálja a légzést és szívverést, a testközelség csökkenti a baba stressz-szintjét, elősegíti a baba gyorsabb súlygyarapodását, erősíti az immunrendszert. Van olyan módszer is, amikor az inkubátorba tesznek egy kis függőágyat, és abba helyezik a babát, így tud ringatózni. Ez a mozgás nagyon jót tesz nekik, fejleszti őket. Ez olyan stimulációt ad nekik, amire nagyon nagy szükségük van. Mindez ugyanúgy igaz az időre született babákra is.

A mozgatás olyan stimuláció a babáknak, amit ha nem kapnak meg, súlyos következményei is lehetnek. A romániai árvaházak alakulásakor azt tapasztalták, hogy ha nem kapták meg a babák a megfelelő mennyiségű mozgatást, ölelést, súlyosan elmaradtak a mozgásfejlődésben és a beszédfejlődésben. Ez pedig sajnos akkor és ott általános volt, mert nem jutott sok idő egy gyermekre a kevés gondozó és a sok baba miatt. Az agresszió kialakulását is tudták kapcsolni ehhez a jelenséghez. Tehát ha a babád nem hajlandó letéve aludni és mindig csak a karodban lenne, örülj, mert ez azt jelenti, hogy igenis tudja, hogy mire van szüksége.

Természetesen „nyugalmi időben” le lehet és kell is tenni, hiszen a mozgásfejlődés úgy tud beindulni, ha kemény nagy és szabad felületen van a baba.

William Sears-hez köthető a kötődő nevelés, mint irányzat, ő 8 gyermeket nevelt fel. a 3. gyermekének alvásával nehézségek adódtak, és ellátogattak egy alváslaborba, ahol vizsgálták, hogy mi történik akkor, amikor együtt alszik anya a babával és mi olyankor, amikor egyedül alszik a baba. Amikor egyedül aludt, 134-szer esett le a véroxigén szintje, míg amikor anyukájával, egyszer sem. Ebből is látszik, hogy milyen szabályozó hatása van a felnőtt jelenlétének a babára nézve.
Ezért is javasolja a WHO (egészségügyi világszervezet), hogy minimum 6 hónapos korig legyünk egy légtérben (de leginkább karnyújtásnyira) az alvó babánkkal éjjel-nappal, mert ez egy olyan szabályozó funkció számukra, amit semmilyen kütyü nem tud helyettesíteni. Ezért lehet rizikófaktor a SIDS (hirtelen csecsemőhalál) esetén, ha külön szobában alszik a gyermek.

Azt is észrevehetitek, hogy amikor rajtatok alszik, hosszabban tud aludni, de ha le akarjátok tenni, vagy azonnal felébred, vagy rövid alvás lesz belőle (amivel egyébként alapvetően nincs gond).

Tehát nyugodtan pattintsd le a nagyit, aki szerint nem jó, ahogy csinálod, mert annál jobbat nem tudsz tenni a babáddal, mint, hogy ráhangolódsz, és a szívedre hallgatsz!