Mi az a hasfájás valójában a babáknál?
Sok babára mondják, hogy hasfájós, ha sír a születése utáni időszakban. Pedig lehet, hogy ennek a sírásnak semmi köze nincsen a hasfájáshoz.
Klinikailag: ha a baba legalább 3 órán át folyamatosan, heti minimum 3 alkalommal vigasztalhatatlanul sír. Ami elég értelmetlenül hangzik elsőre. Nincs benne tudományos és kézzelfogható dolog. Ezekben az esetekben nincs semmi elváltozás a babákon. Orvosilag: azokra a babákra mondják, hogy hasfájósak, akiknél jelen van ilyen mennyiségű sírás, feszíti magát, húzogatja fel a lábát, és általában estefelé történik (addigra tetőzik az egész napos ingermennyiség).
Nagyon fájdalmas és idegörlő egy anyának azt hallgatnia, hogy az újszülött babája vigasztalhatatlanul sír, nem kicsit, sokat. Órákon át, minden nap, akár egész éjjel, hónapokig. Irtózatosan nehéz lehet – szerencsére nekem csak pár nap/óra jutott ebből mindkét gyermekemnél. Ilyenkor mi, anyák próbálunk mindent megtenni, hogy abbamaradjon a sírás, hiszen azt gondoljuk, hogy itt valami nagy baj van. Én személy szerint a fél patikát hazahozattam azon a napon, biogaia, espumisan, laktáz enzim… nyugtató illóolajat kentem a babára… teljesen feleslegesen. A babasírás egy természetes jelenség. Sokszor a stresszhormonoktól próbálnak megszabadulni, a feszültséget valahogy nekik is le kell vezetni. De természetesen jelezhet valamilyen diszkomfortot is, ne adj isten betegséget, de ez hála istennek a ritkább eset. Általában ezek az epizódok este realizálódnak, mert addigra összegyűlik az aznapi ébren töltött idő ingermennyisége. A másik ok hormonális: lemegy a nap és mivel már nincs köldökzsinóron keresztül hormon-ellátás, ki kell, hogy alakuljon a saját bioritmusuk. Ez 2-4 hónapos kor között alakul ki a babáknál, és ez a váltás nehéz lehet számukra, ezért este előfordulhat ez a”fennakadás”.
A természeti népeknél – vagy a természethez közelebb élő népeknél, pl. Afrikában – nem ismerik ezt a jelenséget (sem), mert egész egyszerűen sokkal hamarabb és másképp reagálnak a babák ilyen jellegű jelzéseire (is). A gyerekek folyamatos testközelségben vannak és bőrkontaktusban is. A szopizás teljesen egyértelmű számukra.
A babák legszívesebben éjjel-nappal anyukájukon lennének, testközelségben, és sokuk éjjel-nappal szopizna. Ez a mai világunkban nem annyira ismert és reklámozott jelenség. Aki nem néz utána a dolgoknak még a baba születése előtt, azt nagy meglepetés érheti a baba születése után. Rácsos kiságy, gyönyörűen berendezett szoba, légzésfigyerlő, zenélő forgó a kiságyra erősítve… és a babánkat semmi nem érdekli az égvilágon, csak Anya. Minél közelebbről, éjjel és nappal. Próbáljuk letenni, mert a kultúránkban a babának az ágyban van a helye, nekünk meg ugye sok dolgunk van, a házimunka a körmünkre ég. Próbálkozunk mindenfélével, hogy minél több időnk legyen, amikor nem rajtunk van és tudunk bármit csinálni. Kamera, fehérzaj, nyunyuka, stb. Azt gondoljuk, nem szabad hozzászoktatni, hogy sokat legyen rajtunk, mert akkor mi lesz velünk később… De valójában a babának rajtunk van a helye. Az első hetek az ismerkedés, összeszokás időszaka, adaptálódunk, mi is és a baba is. Nagyon megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha beszerzünk egy megfelelő hordozóeszközt, mert így felszabadul a két kezünk, a babának is jó, és mi is tudunk haladni.
Összehasonlítottak amerikai és koreai babákat, és a koreai babáknál természetes volt az együttalvás, hordozás, szoptatás. A 24 órából a koreai babák 2 órát töltöttek nem testkontaktusban, az amerikai babák 16 órát. Ha egy baba nem testkontaktusban van, sokkal több idő, amíg a szülők reagálni tudnak a jelzéseire.
Ha huzamosabb ideig fennáll ez a helyzet, vigasztalhatatlan a baba, és biztosan nincs komoly baja a babának, érdemes találni egy olyan tevékenységet, amit nyugtatgatás közben tudunk csinálni, hogy könnyebben elteljen az idő, és ne stresszeljünk annyira a baba sírásán (hiszen azon kívül, hogy rajtunk van, és mozgatjuk, mást nem nagyon tudunk csinálni vele, csak várunk, hogy elüljön a vihar.). Pl. leülhetünk a tv elé és nézhetünk valamilyen feliratos tartalmat hang nélkül.
A hordozás 50 %-kal csökkenti a sírás mennyiségét (létezik erre felmérés). Érdemes nem csak akkor hordozni, amikor sír, hanem egyébként is, ez még tovább csökkentheti a sírás mennyiségét.
Ha valóban hasfájós tünetek vannak, érdemes figyelembe venni az alábbiakat.
Meg kell vizsgálni, hogy az etetésnél mi a gyakorlat, akár szoptatásnál, akár tápszeres táplálásnál. Ha ezeken változtatsz, általában megoldódik a probléma. Itt általában a tej folyásának módja a kulcs, hogy mennyire intenzíven folyik, és hogy milyen gyakran történik a szopizás (igény szerintiség). Sokszor probléma, hogy tápszeres táplálásnál túl nagy lyukú cumisüvegből túl intenzíven folyik a tej a baba szájába, és ezt nagyon nehezen viselik. Nem mindegy, milyen szögben tartjuk a cumisüveget, jobb vízszintesen tartani, hogy ne ömöljön a tej a baba szájába.
A babák néhány százalékánál fordul elő (általában tejfehérje) allergia, és szintén néhány százalék a refluxos babák aránya. Ezeknek az eseteknek sokszor az a tünete, hogy a baba nem hízik, véres a széklete, erős bőrtünete van, vigasztalhatatlanul sír.
A babák számára bármilyen jellegű gondoskodás, amit kapnak tőlünk, olyan, mintha egy nagy tartályt töltögetnénk vízzel (a gondoskodásunkkal, testkontaktussal), de nem tudjuk, hogyan ürül a tartály, milyen nagy a lefolyó átmérője, milyen ütemben távozik belőle a víz, és amikor egy kritikus szint alá megy a vízmennyiség, a baba elkezd vigasztalhatatlanul sírni. Ilyenkor, ha gondoskodásban részesítjük, elkezdjük feltölteni a tartályt, de nem fog azonnal abbamaradni a sírás, mert el kell jutni egy bizonyos szintre, hogy már komfortos legyen a babának a gondoskodás mennyisége. Ezt meg tudjuk előzni, ha már eleve úgy gondolunk erre, hogy a babának rajtunk van a helye, az a normális, ha annyit vagyunk testkontaktusban, amennyit csak tudunk (csak akkor tesszük le, ha már nem bírjuk). Így várhatóan eleve kevesebbet is fog sírni a baba, és hamarabb meg is nyugszik, amikor elkezdjük vigasztalni.